Sallangmentes

Hiszem, hogy számít még az érték

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Nem félünk a munkától

A Boczkó Gábor, Imre Géza, Rédli András, Somfai Péter összeállítású férfi párbajtőr-válogatott jóvoltából a magyarok aranyéremmel zárták a plovdivi vívó Európa-bajnokságot. Érzéseit Rédli András osztotta meg velünk.

- Amikor ezt az interjút szervezni kezdtük, épp Tatára készültél edzőtáborba, a következő pillanatban már Bulgáriában voltál aranyat nyerni, közben államvizsgáztál, most pedig épp Tapolcát hagyod a hátad mögött. Mindig ilyen nagy a jövés-menés?

- Igen, én alapvetően egy ilyen jövős-menős gyerek vagyok. De most ez az időszak különösen nagy terhet rótt rám, mert két diplomát is sikerült megcsinálnom a nyáron, egy hét különbséggel. Közben edzőtáboroztunk - az államvizsgákra is onnan kéredzkedtem el -, utána meg rögtön mentünk az EB-re, úgyhogy ez az időszak valóban pörgős volt. De ezt nem panaszként mondom, mert jó, ha az ember pörög, pláne ha azzal foglalkozhat közben, miket szeret, és amikben sikereket ér el. Mert az államvizsga mindenképp siker, az aranyérem is, úgyhogy mindenképp boldog egy hónapot zártam.

- Milyen szakokon államvizsgáztál? Úgy tudom, hogy a Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) Keleti Károly Gazdasági Karára jártál.

- Igen, először vagyok egy műszaki menedzser a vállalatirányítás szakirányon, utána pedig ennek a kiegészítő képzése a mérnök -tanár szak a másoddiplomám, ez volt rá egy hétre, 30-án. Ez a két diplomám van jelenleg.

- S el is kezdesz a közeljövőben ezen a területen dolgozni?

- Úgy gondolom, hogy nincs olyan rugalmas munkahely a világon, ami a napi két edzésemet eltűrné, úgyhogy nem hiszem, hogy az olimpiáig bármibe belevágnék, viszont hogy megmentsem magam, szeptembertől folytatom tanulmányaimat szintén a BMF égisze alatt, a mesterképzésen, vállalkozásfejlesztő-közgazdász szakon. Utána pedig azt gondoltam, hogy a februári mestertanár-képzést is elkezdem, úgyhogy amíg az ember vív, a sport mellett legalább tanul, ha még addig nem tud dolgozni...

- ...s az iskolában nem olyan nagy gond a hiányzás, mint egy munkahelyen. Feltételezem...

- Igen, nagyon sokat segítenek, s biztatnak, maradjak az iskola kötelékei között, ameddig csak tudok. S én is így gondolom, mert nagyon jók a diákévek, abszolút mindenféle kedvezményt, jogosultságot ad, nagyon jól érzem magam. Jó a közösség, mégiscsak tanul az ember, hasznosan tölti el az idejét, úgyhogy abszolút praktikus, hogy szeptembertől is tovább tanuljak.

- Az iskolát a végtelenségig nem lehet folytatni, de ha az ember aranyérmes vívó, mégiscsak könnyebb dolga van az életben. Azt számon tudod még tartani, hogy hányadik aranynál tartasz?

- Hú, hát ezt már szerintem nem nagyon lehet számolni, mert utánpótlásban is sok versenyben indultam, s ott is sikert-sikerre halmoztam. De ez az aranyérem mindenféleképp az egyik legjelentősebb helyet foglalja el az éremkollekcióban, mert ez az első felnőtt világversenyem, tehát a felnőtt EB és felnőtt VB a leginkább jegyzett verseny. Nyertem ugyan egy Universiáde-n 2007-ben, közben idén megnyertem a heibenbergi versenyt, ami a legjelentősebb világkupa, szóval vannak jó eredményeim, de úgy gondolom, hogy ez a felnőtt EB tetőzi be az eddigieket. De abszolút nem akarunk megállni, szeptember 30-tól október 9-ig rendezik a világbajnokságot Antalya-ban Törökországban, ott is szeretnénk mindent megtenni a hazánkért. Sajnos ez a vívás olyan kiszámíthatatlan sportág, hogy rengeteget kell dolgozni, s egyáltalán nem biztos, hogy rövidtávon megvan az eredménye. Én úgy gondolom, hogy hosszútávon azért biztosan meglesz, de hogyha megnyertük az EB-t, még egyáltalán nem tudjuk, hogy a VB-t is megnyerjük. Annyit tudunk ígérni, hogy mi mindent megteszünk, mert úgy gondoljuk, hogy a világ legjobb 5-6 csoportjában azért benne vagyunk. Ha jó napunk lesz és kijönnek a lépések, akkor bármi lehet.

- Tudom, hogy lehetetlent kérdezek, de mert sok verseny van már mögötted, lehet benne tapasztalatod: léteznek jó előjelek? Lehet érezni, hogy bearanyozódik a nap? Pl. jól ébredsz, jók a mozdulatok...

- Elég kevés van, de azért van. Igazából saját magán érezheti az ember, amikor a nap végén jó eredménnyel vagy éremmel zár a versenyzésben. Akkor azt érezni utólag - közben persze nem, mert akkor koncentrál, feszült, ideges az ember, ezer mindennel foglalkozik -, hogy könnyed, laza volt, szinte magától jöttek a tusok, oda tudott figyelni, ami egyfajta magabiztosságot is adott a nap végére. De a nap elején nagyon nehéz megmondani, mert olyankor túlbonyolítja az ember. Én sem az egyszerű mozdulatokra törekszem, hanem varázsolni próbálok, de ahogy jönnek az újabb és újabb ellenfelek, egyre koncentráltabban tudok vívni, és akkor az a nap végére eredményes is szokott lenni.

- Mint most az EB-n.

- Azon a napon nagyon magabiztosak voltunk, és az elejétől a végéig vezettünk, minden csapat ellen egységesek voltunk. Bíztunk egymásban is és magabiztosság jellemezte az egész napunkat. Ez bravúrgyőzelem lett azért, mert úgy gondoljuk hogy a francia és az olasz csapat erősebb mint mi, csak most épp legyőztük őket.

- A sportolók szoktat beszélni a közönség szeretetéről. Tényleg lehet érezni?

- Sajnos a vívás nem annyira népszerű, hogy olyan nagy tömegeket mozgasson meg, mint pl. egy labdarúgó-mérkőzés, de azért a háttérben lehet érezni, hogy az ember szerettei abszolút szurkolnak. Most az EB-n is összejött a baráti társaságom 6-8 fővel a törzshelyünkön, és interneten, élőben követték az eseményeket. S mikor megnyertük az aranyérmet, a szüleim után őket is felhívtam, kihangosították a telefont, s úgy üdvözöltem a társaságot - nem éppen irodalmi stílusban. Tehát persze, lehet érezni, s természetesen nagyon jó érzés.

- Mikor érdemes ezt a sportot elkezdeni, ha valakinek az jut az eszébe, hogy kardot vegyen a kezébe?

- Engem anyukám indított el az úton, mert én is futballistának készültem, de Ő mondta, hogy a futballisták köpködnek meg bunkók, és javasolta, hogy nézzem meg inkább a vívókat, próbáljam is ki. Az nagyon fontos, hogy az ember bekerüljön egy jó közösségbe, jó edző kezei közé, aki biztatja, motiválja, és ha ott vannak a barátai, akkor nagy valószínűséggel ő is ott ragad. S ha esetleg jönnek a kezdeti sikerek, akkor egészen biztos. Velem is ugyanez történt. De úgy gondolom, hogy a kitartás nagyon fontos ebből a szempontból, illetve az, hogy nagyon sokat kell érte dolgozni. Aki nem hisz a munkában, az ne nagyon vágjon bele, mert csak kudarc fogja érni. Azt gondolom, hogy aki ma Magyarországon válogatott vívó, az nagyon sokat dolgozik azért, hogy válogatott vívó legyen. Illetve van egyfajta hite és perspektívája, koncepciója, hogy mit akar elérni, és milyen úton akarja elérni. Tényleg nagyon sokat dolgozunk, nem félünk a munkától, sőt, inkább azt mondjuk, hogy a munka hosszútávon biztosan eredményeket fog szülni.

- Mik azok a konkrét nehézségek, amiktől a kevésbé elszánt érdeklődők biztosan elmenekülnek?

- Szerintem nagyon korán nem érdemes elkezdeni, mert az élettani hatásai nem túl kedvezőek, mert alapvetően egykezes sport, s ha nem a megfelelő korban kezdi el az ember vagy nem megfelelő szakember kezdi meg az irányítást, akkor gerincferdülés vagy ilyen-olyan sérülés előfordulhat. De még 10 év körül szerintem abszolút semmiről nincs lemaradva az ember, és a gerincoszlop, csontok, ízületek is terhelhetők már, jobban, mint ha valaki elkezdi 6-7 éves korban, amikor ez még gondot jelenthet. De a vívás egy nagyon szerethető és nagyon összetett sportág, ezért ha valaki ezt választja, az olyan szempontból bonyolítani akarja az életét hogy ez egy küzdő- és technikai sport, ahol állóképesség kell, de gondolkozni is kell, a más motivált ellenfelet kell legyőzni fizikálisan, mentálisan, azaz alapvetően mindenkinek csak ajánlom.

- Kell mellé egyéb kiegészítő sporttevékenységet végezni?

- Abszolút ajánlott, különösen az elején, hogy a vállizom és a keringési rendszer megfelelően kialakuljon. A keringési rendszer 16 éves korig alakítható, utána már nem. Hiába kezd el valaki utána bármit sportolni, 16 év fölött a pulzusa már nem fog 180-190, 200 érték főlé emelkedni. Szóval annál előbb el kell kezdeni ezt a sportot is.

- S mikor lehet belőle kiöregedni?

- Kezdő korhatár van, záró már nem annyira. 21 éves kortól van a felnőtt mezőny, 36-37, 38 a maximum, amikor már abba szokták hagyni az emberek. De itt a remek példa: májusban Balatonfüreden volt a veterán EB, ahol 70 év fölött is versenyeztek az emberek egy felelősségnyilatkozat kitöltésével. Szerencsére semmiféle baleset nem történt, és nagyon színvonalas asszóakat lehetett látni. Az egyik napon én is ott voltam. De amatőr szinten is lehet ezt űzni, nekik is és a veteránoknak is EB-t, VB-t rendeznek, nagyon szerethető sportág és szeretik is.

- Azt olvastam rólad, hogy nagy hangsúlyt fektetsz az értékek megőrzésére és a hagyományok ápolására. Mit értesz ezalatt?

- Ragaszkodom a városomhoz, Tapolcához, nagyon szeretem az itteni környezetet. Alapvetően családcentrikus vagyok, olyan koncepcióval rendelkezem, hogy feleség 3 gyerek, szóval ilyeneket már nagyjából tudok 25 évesen. Fradista vagyok, minden jó és rossz oldalával együtt. Onnan is szurkoltak.

- Feltételezem, idővel az utánpótlás-nevelésben is rész fogsz venni.

- Messze van még. Először a sportolói karrieremet próbálom úgy tervezni, hogy 2020-ig szeretnék tevékenyen részt venni. Én azt szeretném, hogy 3 olimpián induljak, 2020-ban leszek durván 36-37 éves, akkorra fog megérni bennem, hogy abbahagyjam a vívást, de addig az olimpiákon szeretnék a legeredményesebben részt venni, szeretett hazámat képviselni és utána majd meglátjuk. Remélem, addig születik 1-2 diploma is meg nyelvvizsga, aztán meglátjuk. Nyilván 2020-ban már szeretném a 2-3 gyerekemet nevelni. Az még nagyon messze van, de nem elképzelhetetlen.

vissza az előző oldalra 2009. július 27.
(szerző: Csomós Éva)

Idegen kultúrák vonzásában

Miért jó etnográfusnak lenni? Lajos Veronika Junior Príma díjas néprajzkutatóval beszélgettünk.

- Mi vonzotta erre a területre? Mikor, miként döntötte el, hogy ilyen jellegű hivatás mellett kötelezi el magát?

- Tizenkét éves koromban kezdtem el néptáncolni szülővárosom egyik legnevesebb felnőtt tánccsoportjának, az egri Lajtha László Néptáncegyüttesnek az utánpótlás csoportjában. Rendszeresen jártam táncházakba és az együttessel hazai, illetve külföldi néptánc fesztiválokra is. Ezen alkalmak során rendkívüli módon ragadott magával a kulturális idegenség sokszínűsége, a táncok, viseletek és magatartásmódok változatossága. Ez a kifejezetten inspiratív közeg volt az a kiindulópont, amely megalapozta máig tartó érdeklődésemet a népi kultúra és a kulturális másság iránt. Egyetemi tanulmányaim alatt elhivatott oktatóim példája, az első terepmunka során szerzett élmények, a kolozsvári és a finnországi ösztöndíjak idején megtapasztalt sokféle kutatói attitűd és a különböző tudományos szemléletek voltak azok, amelyek újra és újra megerősítették bennem az etnográfusi pálya iránti elkötelezettséget.

- Foglalkozott ugyan a debreceni mormon közösség párválasztás és házasságkötési hagyományaival, és zsidó bibliográfiát is készített, de szívügyeként mégis a moldvai csángók tekinthetők. Miként fordult érdeklődése feléjük?

- Első külföldi ösztöndíjam során egy hónapot Kolozsváron töltöttem, amely napjainkban a moldvai csángó kutatások egyik központjának tekinthető. Ottani neves csángókutatók előadásai és tanulmányai keltették fel először érdeklődésemet a téma iránt. Első moldvai terepmunkám során határoztam el, hogy a következő kutatási programom a moldvai csángók életmódjának változását, a hagyományos kötődések és a modernizációs jelenségek együttes jelenlétét fogja vizsgálni.

- Miért épp őket választotta a még létező gyimesi és barcasági csángók közül?

- A moldvai csángók a magyar nyelvterület keleti peremvidékén élnek, évszázadok óta román falusi és városi lakossággal körülvéve. Napjainkban is a magyar kulturális hagyományok sajátos formái szerint élik mindennapjaikat, miközben számtalan kulturális és modernizációs kihívás éri őket. Véleményem szerint, rendkívül izgalmas feladat annak feltárása, hogy miként és hogyan képesek a moldvai csángók a hagyományokat és a 21. század kulturális, társadalmi változásait összeegyeztetni egymással és feloldani a kettő találkozásából adódó konfliktusokat.

- Nagyon izgalmas, hogy hivatása terepmunkákkal is jár. Feltételezem, ezek az utazások ma már többnyire elnyert pályázatok eredményeként valósíthatók meg. Ezeket is Önnek kell intézni, vagy egy erre szakosodott háttércsoport segíti a munkáját?

- A DE BTK Néprajzi Kutatócsoportja szerencsére rendelkezik egy bizonyos kerettel, amely fedezi a terepkutatások költségeit. Az ezen túlmenően szükséges összeg különböző egyetemi, vagy országos, egyéni pályázatok útján nyerhető el, amelynek összeállítása minden alkalommal az én feladatom.

- Milyen gyakoriak ezek az utazások?

- Első alkalommal 2003-ban, a Fiatalok a Moldvai Csángókért Egyesület tagjaként jártam Moldvában. A kiutazás elsődleges célja fényképek készítése volt, mint például portrék, életképek, tájképek, házak és utcarészletek. Az ekkor és a később készült felvételek a Debreceni Egyetem Főépületében és a Sóstói Múzeumfaluban kerültek kiállításra. Leghosszabb terepmunkám több mint tíz hónapig tartott, amikor Lujzikalagorban a kutatási teendők mellett magyar nyelvet tanítottam kisiskolás gyerekeknek. Legutóbb tavaly jártam Moldvában.

- Mennyi idő elegendő egy eredményes ott tartózkodáshoz?

- A néprajzi-antropológiai kutatás a terepmunka számos módszerét alkalmazza eredményesen. Ez jelenthet állomásozó, vagyis egyvégtében történő hosszabb ott tartózkodást és meghatározott időközönkénti rendszeres visszatérést is a kutatómunka helyszínére. Tapasztalataim szerint a lehetőség szerinti minél hosszabb ott tartózkodás (pár héttől néhány hónapig), vagy a minél gyakoribb visszatérés várhatóan növeli a tudományos kutatás eredményességét és jótékonyan járul hozzá egy minél árnyaltabb kép kialakításához.

- Hogyan oldható meg az „elvegyülés", hiszen az emberek viselkedése óhatatlanul megváltozik, ha „megfigyelés" alatt állnak. Kivéve, ha ismerős van jelen, akiben megbíznak. Feltételezem, ezt már sikerült elérnie.

- A Lujzikalagorban betöltött magyar tanítói pozíció, amellett, hogy a magyar oktatás vita tárgyát is képezte, lehetőséget teremtett arra is, hogy a közösség tagjai is értelmezni tudják jelenlétem a falu mindennapi életében. Meghívottként részt vehettem például egy falusi lakodalomban, egy halotti toron és egy Torinóban tartott csángó esküvőn is. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a fiaikat kiházasítani szándékozó idősebb emberek potenciális menyasszonyjelöltként is tekintettek rám, ami ugyanúgy megesett más falvakban tanító fiatalokkal is.

- Meséljen róluk, milyen emberek? Miért érdeklődik irántuk? Mi a legizgalmasabb e nép közösségi életében?

- Talán azt nevezném jelenleg számomra legizgalmasabbnak a moldvai csángók életében, ahogyan a 21. század kihívásaihoz alkalmazkodnak, ahogyan a változásokat beleillesztik mindennapi életükbe, vagy éppen kirekesztik abból. Miközben saját kulturális tudások jelentős részét továbbra is nap mint nap alkalmazzák. Ugyanakkor számomra az is nagyon érdekes és kihívásokkal teli kutatási program, hogy a moldvai csángókutatás csángókról kialakított képét összevessem a terepen szerzett saját kutatási tapasztalataimmal. A tudományos és a közgondolkodásban elterjedt sztereotipikus csángóképnél ugyanis sokkal árnyaltabb a csángó falvak közösségének életvilága.

- Milyen életformát kíván ez a hivatás? Milyen feladatokból áll a napi munkája, amikor Debrecenben van?

- A kutatóként alkalmazott etnográfus munkája igen szerteágazó tevékenység. Mivel a kutatás maga is több részből áll, a terepmunkát követően még számos feladat áll a kutató előtt, mint például az interjúk, a terepnapló bejegyzések és egyéb gyűjtött anyagok rendszerezése, leírása, további szakirodalom feldolgozása, tanulmányok megírása. Mivel a társadalomtudományok nagy részéhez hasonlóan a néprajz és a kulturális antropológia is diszkurzív tudomány, így a kutatási eredményeket nemcsak írásos, hanem szóbeli formában is közzéteszik a szakemberek, vagyis különböző konferenciákon, illetve rendezvényeken tartanak előadásokat szakmai és szakmán kívüli közönség számára. Ugyanakkor én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kutatóként jelenleg az MTA debreceni Néprajzi Kutatócsoportjának tagjaként dolgozom, aminek infrastrukturális bázisát a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke biztosítja. Ez a közös háttér lehetővé teszi számomra, hogy óraadóként részt vállaljak a néprajz egyetemi szintű oktatásában. Ez szintén lehetőséget biztosít a tudományos eredmények megosztására. Emellett részt veszek a Néprajzi Látóhatár c. folyóirat szerkesztésében, kutatási pályázatok megírásában és konferenciaszervezésben is.

- Kiknek ajánlja ezt a pályát?

- Mindazoknak ajánlom, akiknek a kulturális sajátosságok és eltérések felkeltik az érdeklődését, akik nyitottak az ismeretlen kultúrák irányába, akik toleránsan viszonyulnak a számukra gyakran érthetetlennek tűnő megnyilvánulásokkal és viselkedésekkel szemben. Akiket nem riaszt vissza az, hogy huzamosabb ideig, vagy időről-időre betekintsenek mások életébe és együtt éljék velük - időnként akár bizarrnak is tűnő - mindennapjaikat, ám kellő etikai érzékkel rendelkeznek ahhoz, hogy tiszteletben tartsák beszélgetőtársaik személyiségét és a róluk szerzett magánjellegű információkat. Valamint azoknak, akik kevésbé hajlamosak elítélni mások különleges szokásait és világképét, illetve értékítéletet megfogalmazni róluk.

- Mire hívja fel az érdeklődő diákok figyelmét?

- Az érdeklődő diákok figyelmét számos dologra szeretném felhívni. Elsősorban arra, hogy nyitottan és toleráns módon viszonyuljanak a kulturális mássághoz, és a furcsának tűnő jelenségekhez a megsemmisítő értékítéletek helyett a megértés és az elfogadás szándékával közeledjenek. Emellett még azt is érdemes szem előtt tartaniuk, hogy a hagyományok folyamatosan változnak és a közelmúltban, illetve a napjainkban tapasztalható kulturális jelenségek vizsgálata is ugyanolyan érdekes és sokszínű feladat lehet, mint nagyszüleink emlékezetének feltárása. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom az idegen nyelvek ismeretét (legfőképpen az angol) is, hiszen napjainkban már szinte nélkülözhetetlen követelmény a részvétel (szakirodalom nyomon követése, konferencia előadások) a nemzetközi tudományos közegben is.

- Említette, hogy fotói láthatók voltak a Sóstói Falumúzeumban. De a Néprajzi Filmarchívum létrehozása a DE-BTK Néprajzi Tanszékén is az Ön nevéhez fűződik. A fotózás, filmezés munkája részei. Ugyanakkor ahhoz, hogy kiállításon is szerepeljenek, fotózni is tudni kell. Ami pedig külön szakma, bizonyos szint fölött művészet. Úgy tűnik, ebben is remekel.

- A debreceni Néprajzi Filmarchívum létrehozása valóban fontos lépés volt, amely azonban elsősorban a hétköznapokban és a tudományterületen történt változások, vagyis az „audovizuális fordulat" követésének igényét testesítette meg. A gyűjtemény jelenleg is kiváló segédeszközként szolgál a tanszéken oktatók számára. Köszönöm a kiállítással kapcsolatos dicsérő szavakat, és a megelőlegezett bizalmat, ám a néprajzi fotózás és filmezés az etnográfiában elfogadott dokumentációs és az értelmezést segítő eszköz, nem pedig művészet. Így nem tartom magamat fotóművésznek, bár kétségtelenül érdekes szerep a lencse innenső végén állni.

- Fiatal kora ellenére máris számos elismeréssel jutalmazták munkáját. Kihat ez a mindennapos munkavégzésre? Másként kezelnek egy többszörösen kitüntetett munkatársat? Mennyire tud könnyűszerrel utat törni magának a tudományos pályán egy fiatal nő?

- Természetesen a díj (Junior Prima Díj - Magyar Tudomány Kategória, 2008) rangos társadalmi és szakmai elismerése eddigi tudományos tevékenységemnek, illetve ösztönző erőként hat további munkámra. Ám ez nem jelenti azt, hogy ebből következően automatikusan kevesebb akadállyal kellene megküzdenem a tudományos pályán. A díj emellett ismételten megerősített abban a hitemben, hogy igenis szükség van az etnográfusi munkára, a kulturális különbségek megértésére, a megszerzett ismeretek tolmácsolására és a tapasztalatok értő alkalmazására kulturális konfliktusok esetén.

- Remek példáját mutatja, hogy a fővároson kívül élve is lehet tartalmas, aktív, sőt, sikeres életet élni. Sosem kívánkozott a fővárosban élni?

- Nem.

- Sokoldalúságát tovább erősíti, hogy miután már tevékeny etnográfus lett, 2007-ben a történelem szakot is elvégezte. A fordított útvonal könnyebben elképzelhető lenne. Mi késztette erre a lépésre?

- Én valójában, számos évfolyamtársammal együtt, néprajz-történelem szakos hallgatóként kezdtem el az egyetemet. Negyedéven azonban úgy döntöttem, hogy a néprajz mellett történelemből is írok egy diplomamunkát. Tettem ezt azzal a céllal, hogy történelem szakon is úgy zárhassam le egyetemi tanulmányaimat, hogy egy nagyobb tudományos jellegű munkát adok ki a kezemből. A történész diploma megszerzése azért húzódott el, mert közben már elkezdtem a doktori tanulmányokat a néprajz területén, amelyet intenzív terepmunka kísért.

- Tanít is?

- Nem, sajnos történelmet nem tanítok.

- Úgy tűnik, hogy rengeteg elfoglaltsága mellett számos „meglepetéssel" - pl. új területről írt tanulmány, kutatómunka stb. - képes előrukkolni, s meglepni kollégáit. Dolgozik most valami effélén, amit velünk is megoszthat már?

- Igen, most épp előkészítési fázisában van egy új kutatási programom, amiről azonban jelenlegi formájában még nem szívesen nyilatkoznék. Annyit azért elárulok, hogy a problémafelvetés korántsem új számomra, mivel a moldvai csángóknál is foglalkoztam már a kérdéssel. Sokkal inkább egy hasonló témakör másféle kulturális-társadalmi közegben történő vizsgálatáról van szó, mintsem egy minden tekintetben teljesen új kutatásról.

- Ha most visszagondol arra az időszakra, amikor e pálya mellett döntött, s ismét választási helyzetben lenne. Ugyanezt választaná?

- Igen, ma is úgy érzem, hogy helyesen döntöttem.

Szűkebb kutatási terület: társadalomnéprajz, élettörténet kutatás, migráció, modernizáció, moldvai csángók

Közéleti tevékenység

• 2009 - European Society for Rural Sociology, rendes tag
• 2006 - Néprajzi Látóhatár - szerkesztőbizottsági tag, fordító
• 2006 - Fordítás-tolmácsolás és előadás a Finnországból érkezett összehasonlító vallástudományi szakos hallgatóknak, DE-BTK Néprajzi Tanszék
• 2006 - Fotókiállítás a moldvai csángókról: Sóstói Falumúzeum, Nyíregyháza és DE-BTK, Főépület
• 2004 - Pulszky Társaság, rendes tag
• 2003 - Fiatalok a Moldvai Csángókért Egyesület, rendes tag
• 2002 - 2004 DE-BTK Hatvani István Szakkollégium tagja
• 2001 - 2004 Néprajzi Filmarchívum alapító elnöke, DE-BTK Néprajzi Tanszék
• 2000 - Magyar Néprajzi Társaság, rendes tag

Díjak, elismerések

• 2008 - Junior Prima Díj - Magyar Tudomány kategória
• 2003 - Köztársasági ösztöndíj
• 2003 - Különdíj, XXVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia, Társadalomtudományi Szekció
• 2002 - Köztársasági ösztöndíj